2012-04-24
BUDAPEST, 2012. április 24. (UNHCR) — Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) ma hozta nyilvánosságra állásfoglalását a magyarországi menekültügyi rendszerről, a menekültek és menedékkérők helyzetéről. A dokumentum kiemeli a magyarországi gyakorlat pozitív elemeit, egyúttal rámutat az aggodalomra okot adó kérdésekre is, amelyeken célszerű lenne javítani.
„A menedékkérők és menekültek magyarországi helyzetével kapcsolatos megfigyelések” címet viselő anyag meglehetősen zord képest fest azoknak a körülményeiről, akik Magyarországon folyamodnak nemzetközi védelemért. Magyarország 1989-ben a régióból elsőként ratifikálta az ENSZ 1951. évi menekültegyezményét, majd menekülők tízezreit fogadta be Romániából, Jugoszláviából, valamint különböző, Európán kívüli államokból.
2010-ban jelentősen módosult mind a menekültügyi szakpolitika, mind a releváns jogszabályok. A menedékkérők emberi jogait és menekültvédelmi szükségleteit háttérbe szorítják az illegális migráció elleni küzdelem biztonsági és rendészeti szempontjai. Az egyik fő probléma a vizum nélkül érkező menedékkérők egyre gyakoribb, szigorú börtönkörülmények között történő fogva tartása.
„A menedékkérőket az illegális migránsokkal együtt tartják fogva, anélkül, hogy a két csoport között különbséget tennének” – mondta Gottfried Köfner, az UNHCR közép-európai regionális képviselője. A menedékkérők fogva tartása mára kivételből főszabállyá vált. A menedékkérők többsége az érdemi eljárás időtartamát, 4-5 hónapot őrizetben tölti, azon belül is a nap nagy részét bezárva a cellájában. A menedékjogi törvény módosítása lehetővé teszi, hogy az őrizet a korábbi hat hónap helyett akár 12 hónapig, gyermekes családok esetén pedig – a nemzetközi normákkal teljesen ellentétesen – akár 30 napig tartson.
A menedékkérők arról számolnak be, hogy a fegyveres biztonsági őrök szóban és fizikailag is bántalmazzák őket. Gyakori, hogy az őrizetben levő menedékkérők a stressz okozta tüneteikre nyugtatókat kapnak, ami néhány esetben függőséghez vezet. Amikor bírósági meghallgatásra viszik őket vagy éppen orvoshoz az intézmény falain kívülre, megbilincselik és gyakran vezetőszíjon vezetik őket – pedig ilyen kényszerítő eszközöket normál esetben csak bűntetőeljárásban szokás alkalmazni.
Az őrizetben lévő menedékkérők arra is panaszkodtak, hogy nem jutnak információhoz a menekültügyi eljárásról és a saját ügyükről. Egyes esetekben a fogva tartás okáról, illetve az idegenrendészeti és menekültügyi eljárások egyes lépéseiről sem kapnak megfelelő magyarázatot.
A menedékkérők akadályokba ütköznek a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés terén is. A hatóságok rutinszerűen visszatoncolják őket Szerbiába, utóbbit ugyanis Magyarország – az UNHCR szerint tévesen – „biztonságos harmadik országnak” tekinti. Szerbiában azonban a menedékkérők ki vannak téve annak a veszélynek, hogy láncreakció-szerűen tovább toloncolják őket olyan országokba, ahol nincs működőképes menekültügyi rendszer, például Macedóniába vagy Görögországba. Magyarország 2011-ben több mint 450 menedékkérőtől tagadta meg az érdemi eljárást, többségüket visszatoloncolva Szerbiába. Mindez azzal a kockázattal járhat, hogy a lánctoloncolások végén a menedékkérők visszakerülnek egy olyan országba, ahol korábban veszélyek és üldözés fenyegette őket, és így Magyarország megszegheti az ENSZ menekültügyi egyezménye alapján vállalt kötelezettségeit.
A jelenlegi jogi szabályozás nem teszi kötelezővé azon személyek meghallgatását, akiknek jogellenes belépését Magyarországra megtagadják. Így a határőrizeti szerveknek nincs lehetőségük arra, hogy megállapítsák, vajon az adott személy kíván-e menedékért folyamodni, vagy van-e bármely más ok, ami miatt nem küldhető vissza egy adott országba.
A teljes körű és igazságos menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés mindinkább problémás azok számára is, akiket a Dublin II rendelet alapján más európai uniós országok küldtek vissza Magyarországra, mivel itt nyújtottak be először menedékjogi kérelmet. Ezeket a személyeket Magyarország nem tekinti automatikusan menedékkérőknek, ezért új kérelmet kell benyújtaniuk, amit a hatóságok ismételt kérelemként kezelnek. Az ismételt kérelmeknek nincs minden esetben halasztó hatálya a harmadik országba történő kitoloncolás tekintetében, még abban az esetben sem, ha a menedékkérelem megalapozottságát egyetlen hatóság sem vizsgálta meg. Így megtörténhet, hogy a menedékkérők nem férnek hozzá a menedékjogi védelemhez, jóllehet az EU irányelvei szerint az illetékes tagállamoknak le kell folytatniuk a Dublini rendelet értelmében hozzájuk visszaküldött kérelmezők menekültügyi eljárását.
Mindezekre a kemény intézkedésekre Magyarországon olyan időszakban kerül sor, amikor drámaian csökken a menedékkérelmek száma, ami pedig éppen lehetőséget kínálna a menekültügyi rendszer fejlesztésére. 2011-ben összesen 1693 menedékkérőt regisztráltak – azaz 19,5 százalékkal kevesebbet, mint 2010-ben, pedig már az akkori kérelmek száma is 55 százalékkal elmaradt az előző évitől.
Az UNHCR tudatában van annak, hogy a menekültek gyakran együtt érkeznek az illegális migránsokkal, és nem vitatja, hogy az illegális migráció elleni küzdelem az egyes államok jogos törekvése. Mindazonáltal az, hogy Magyarország menekültügyi rendszerén belül fő szempont lett az illegális migráció elleni küzdelem, a menekültvédelem rendszerét egyre korlátozóbb jellegűvé teszi.
Mindez komoly nehézségeket és további szenvedést okoz a menedékkérőknek, akik pedig éppen biztonságos menedéket keresnek. Egyúttal megnehezíti, hogy Magyarország teljesítse a nemzetközi és a hazai jogból fakadó kötelezettségeit, miszerint köteles védelmezni azoknak a férfiaknak, nőknek és gyermekeknek az emberi jogait, akik az őket fenyegető veszély elől menekültek el és megoldást keresnek a helyzetükre.
Az UNHCR üdvözli azokat a lépéseket, amelyeket Magyarország tett az elmúlt időben a helyzet javítására. Például azt, hogy a fogdákban EU-forrásból civil szervezetek biztosítják a fogva tartottak számára az internet hozzáférést. Továbbá azokat az intézkedéseket, amelyekkel a rendőrség javította a fogvatartottak panaszait kezelő eljárást, valamint a bántalmazások kivizsgálását. A kísérő nélküli kiskorú menedékkérők és menekültek ellátása szintén javult 2011 májusában, amikor – az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala ajánlásait követően – az érintett gyermekekre is kiterjesztették az általános gyermekvédelmi rendszer hatályát, és ma a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által fenntartott fóti gyermekotthonban helyezik el őket.
„Mindazonáltal sürgős intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a menekültvédelem rendszere a nemzetközi normáknak megfelelően működjön” – mondta az UNHCR regionális képviselője. Az UNHCR nem gondolja, hogy pusztán a fogva tartás körülményeinek javítása megoldást jelentene. Az ENSZ menekültügyi szervezete jelentős változtatásokat sürget a magyar menekültügyi szakpolitikában, amely jelenleg lehetővé teszi a menedékkérők megkülönböztetés nélküli fogva tartását. „Arra volna szükség, hogy a menedékkérőket pozitív környezet fogadja, amelyben benyújthatják kérelmüket anélkül, hogy elriasztanák, megfélemlítenék, vagy bűnözőkként kezelnék őket, és el kellene szenvedniük a fogva tartás komoly lelki megpróbáltatását” – mondta Gottfried Köfner.
A jelentés teljes szövege elérhető itt.
További információ:
Szobolits Andrea sajtószóvivő: [email protected], +36-30-399-66-92Simon Ernő kommunikációs tanácsadó: [email protected], +36-20-911-97-22
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
